Loading
feb 4, 2019

Az angol nyelv rövid, átfogó, és vicces története

1,5 milliárd ember beszéli, ennek negyede anyanyelvként, negyede idegen nyelvként, fele pedig kézzel-lábbal-nádi hegedűvel. Azt ugyanakkor nagyon kevesen tudják, hogy az angol nyelv az elmúlt 1500 évben milyen utat járt be, hány másik nyelvvel simult össze, hánnyal harcolt meg, vagy hányat szorított a sikátorba némi extra szókincsért. Azt még kevesebben, hogy milyen jelentősége volt Shakespeare-nek azon kívül, hogy mániákusan gyilkolászta drámái főszereplőit. Itt az idő, hogy lerántsuk a leplet 🙂

1. fejezet, a germán népvándorlás

Az angol nyelv története i.u. 450 körül kezdődik, kb. 40 évvel azután, hogy a rómaiak elhagyják a brit szigeteket, és különféle germán törzsek (főleg az anglik, a szászok és a jütök) elkezdenek bevándorolni.

A rómaiak remek utakat és fürdőket hagytak maguk után, de a nyelvükből nem túl sokat – az angolszász szókincs sokkal hétköznapibb, és ezáltal használhatóbb volt. Az olyan szavak, mint a ’house’ (ház), ’woman’ (nő), vagy éppen ’loaf’ (vekni, mármint kenyér) ezekből az időkből származnak.

597-ben a kereszténység is megkezdte hódítását, sőt, igazi sláger lett a brit szigeteken, olyan szavakat a szókincsbe építve, mint a ’martyr’ (mártír) vagy ’bishop’ (püspök).

800 körül a vikingek tettek – nem túl baráti –  látogatást a brit szigeteken. A gyilkolászás és fosztogatás mellett arra is volt idejük, hogy kicsit megújítsák a szókincset. Nekik köszönhető például a ’die’ szó (meghalni). Mondtam már, hogy ez nem baráti látogatás volt?

2. fejezet, a normann hódítás

1066-ban Hódító Vilmos lesz az angol király, és bár nevéhez hűtlenül nem ő hódítja meg Angliát (ezt korábban megteszik a dánok helyette), uralkodása és francia anyanyelve óriási hatással van a nyelvre. A következő 200 évben rengeteg francia hivatali szó kerül be az angolba, legtöbbször a francia szavak egyszerű átírásával (’clerc’ clerk = hivatalnok).

Az angol nyelv ebben az időszakban bizony nehéz időket él – hivatalos nyelvként nem is elismert, bár a legtöbb francia nyelvű rendeletet azért angolra is lefordítják. A két nyelv párhuzamos egymás mellett élését remekül jelzi az a példa, hogy a ’cow’ (tehén), ’sheep’ (birka) és ’swine’ (disznó) az angol paraszti nyelvből származik, míg az “a la carte” verzióik (beef, mutton és pork) a franciából. A normannok összeségében több mint 10.000 francia szót kényszerítettek be az angolba ezekben az időkben, akik azonban ennek nem örültek, így meg is kezdték a Százéves háborút (1337-1453) Franciaország ellen. Ez utóbbinak 116 éve éppen elég volt arra, hogy az angol lerázza a francia nyelvi rabigát, és helyet adjon az ekkor tollát már igencsak fenő Shakespeare-nek.

3. fejezet – Shakespeare

Shakespeare (1564-1616), amellett, hogy a kor igazi fenegyereke volt, és szerette a drámát (irodalmi és átvitt értelemben is), kb. 2000 szót honosított meg az angolban. Azt persze nem tudni, hogy ezek tényleg általa kitalált szavak voltak, vagy csak ő írta őket le először, de ez a jelentőségéből nem vesz el.

Shakespeare előtt nyilvánvalóan nem létezett szemgolyó (eyeball), így a féltékenység zöld szemű szörnye sem ébredhetett fel (green-eyed monster). De olyan, kellemesebb dolgok, mint keksz (biscuit), vagy kiskutyák (puppy) is csak neki köszönhetően lettek – bele sem merek gondolni, hogy Shakespeare előtt hogyan űzték el a téli depressziót.

4. fejezet – a King James Bible

A negyedik fejezet (1611-ben járunk) egy bibliafordításnak köszönhető, mely a „megrendelő” I. Jakab angliai király nevéről a King James Bible nevet kapta. A számtalan revideált változatban élő Biblia az egész angol világot felforgatta (’turn the world upside down’) és népszerűségében, az irodalomra és az angolszász műveltségre gyakorolt hatását tekintve szinte csak a mi Károli-Bibliánkhoz lehetne hasonlítani – hiába, sok-sok írnok fektetett abba plusz energiát, hogy az angol nyelv nagy előrelépést tegyen (’go the extra mile’). Az előrelépés egyébként a Biblia első angol nyelvű, egyszerű és közérthető verzióját jelenti. Ámen!

5. fejezet, a tudósok kora

A 17. század Angliája egy új embertípus, a megélhetési tudós megjelenését hozta magával. Robert Hooke, Robert Boyle, vagy Isaac Newton meglepő elméleteik mellett egy csomó új szóval is előálltak. Az ’acid’ (sav), ’gravity’ (gravitáció) vagy ’electricity’ (elektromosság) szavak ekkor keletkeztek, nyilvánvalóan azért, mert angolul sokkal gyorsabban meg lehet érteni az univerzum működését, mint latinul.

Az, hogy végre angolul lehet beszélgetni a tudományról, a biológia szókincsét is fellendítette, és megszülettek a ’penis’, ’vagina’ és ’ovary’ (méh, mint női szaporítószerv) szavak. 1615-től már létezett a ’clitoris’ szó is, még ha további 400 évbe is telt, hogy megtalálják 😉

6. fejezet, a gyarmatosítás

Miután az angol a Biblia, a tudomány, és Shakespeare nyelvévé vált, úgy döntöttek, hogy itt az ideje kölcsönadni azt a világ barbár nemzeteinek – olcsón megszámítva azt, némi földért, a koronának való totális behódolásért, ill. pár helyi szóért cserébe. A Karib-térség adta a ’barbeque’ (grill) szót (és vele együtt némi rumot is), Indiában minden bizonnyal az új sporttól, a ’yogá’-tól játszott bíborvörösben az urak feje (crimson), Afrikából a ’voodoo’ és ’zombie’ szavak vándoroltak át.

Ebben az időben kb. 400 millió ember ismerte meg az angol nyelvet (na nem saját akaratából), és ezzel beindult a helyi nyelvváltozatok fejlődése is – az angol gyakorlatilag világnyelvvé vált.

7. fejezet, a szótárak

Az angol nyelv világnyelvvé fejlődésével egyfajta anarchia kezdődött, amit az angolok nem igazán szeretnek (lásd királysághoz való ragaszkodás). Ezért dr. Johnson 1746 és 1755 között megírta a ’Dictionary of the English language’ c. alapművét, mely elsősorban a helyesírást volt hivatott szabályozni (egy egynyelvű szótárról beszélünk).

Az angol nyelv viszont ekkor már olyan rohamosan fejlődött (ekkor már nem egészen alapszavak születtek, pl. casino, coupon, restaurant), hogy hamarosan szükség lett egy kissé versenyképesebb egynyelvű szótárra is: 1857-ben megkezdték az Oxford English Dictionary írását. Az első változat megírása 70 évig tartott, és 1928-ban publikálták először, és azóta is folyamatosan fejlesztik.

8. fejezet – Álmaikban Amerika

Attól kedzve, hogy a britek először amerikai földre tették a lábukat (1607), sok-sok új dologgal szembesültek, melyre az eredeti nyelvben nem voltak szavak. Így jellemzően más népektől vették azokat kölcsön, például az indiánoktól a ’raccoon’ (mosómedve), ’moose’ (jávorszarvas) és ’squash’ (a tök általános neve) szavakat (néha a területtel együtt).

Aztán ahogy a különböző népek elözönlötték Amerikát, úgy szaporodott a szókincs is: a hollandok a keksz új nevét adták (cookies), a németek perecet árultak (pretzel), az olaszok pedig tésztát csináltak és balhéztak (pizza, pasta, mafia).

A folyamat során Amerika gazdagabb lett, így sok kapitalista szó is jött (pl. merger – egyesülés, vagy white-collar-fehérgalléros), de nem ez az igazán meglepő. Inkább az, hogy a régi  alapdolgokra nem Amerikában keletkeztek új szavak, sőt, inkább ők tartották meg az eredeti szavakat, és a britek váltottak. Így például a fall-ról az autumn-ra (ősz), vagy a faucet-ről a tap-re (csap).

9. fejezet, a net nyelve

1972-ben elküldték az első emailt, innentől kezdve pedig minden volt, csak megállás nem. 1991-ben megjelent az internet is, mely azóta elképesztő mennyiségű adat – és macskás fotó – megosztását tette lehetővé. Az internet előtt nem létezett letöltés (download), és a firewall-ról is maximum egy halom, falszerűen elrendezett és felgyújtott újság jutott volna eszünkbe. BTW (by the way = egyébként), a manapság olyan divatos, és a beszédbe is átfolyt rövidítésekről még szót sem ejtettünk, pedig mindannyian tudjuk, hogy az emberek ma már nem nevetnek, mert az túl időigényes, helyette elég egy ’LOL’ (melyről soha nem fog kiderülni, hogy a ’laughing out loud’ vagy ’lots of love’ rövidítése).

És ezzel nagyjából a sztori végéhez is értünk, napjainkban vagyunk. Az angolt, és mind a 350 nyelvet, melyből szavakat lopkodott, imádjuk, szeretjük, max. azon gondolkodunk el, hogy a kiejtésnek miért van annyira kevés köze az írásmódjához. Erre persze még az olyan híres kódfejtők, mint Dan Brown sem tudnának válaszolni, ahogy arra sem, hogy az angol, aminek ma már nagyon kevés köze van Angliához, miért angol? Új névjavaslatokat várunk az emailcímünkre 😉