A nyelvi kötőelemek szerepe a beszédalkotásban
Akadtál már meg a mondandódban prezentáció közben, nyelvórán, vagy éppen egy idegen anyanyelvűvel folytatott beszélgetés közben?
Biztosan. Ha nyelvet tanulsz, akkor nem az a kérdés, hogy történt-e ilyen, hanem hogy mikor. Mert lehetsz bármennyire művelt, intelligens, lehet bármilyen jó a nyelvérzéked, idegen nyelvet tanulóként a világ legtermészetesebb dolga, hogy időnként elakadsz.
Miért nehezebb folyamatosan beszélni egy idegen nyelven, mint az anyanyelvemen?
Idegen nyelven megszólalni többszörösen összetett dolog. Emlékszel még arra, amikor vezetni tanultál, és egyszerre kellett volna váltanod, nyomni a kuplungot, tekerni a kormányt, miközben te még a sebességváltó tetején lévő ábrát nézegetted, mert azt sem tudtad, milyen irányba van az egyes?
A nyelvtanulás is valami hasonló.
Rengeteg tényezőnek kell automatikussá válnia ahhoz, hogy folyékonyan menjen, és ebben a megfelelő szókincs elsajátítása csak egy alaptényező.
Mindemellett viszont:
- a hosszú távú memóriádban használt szavakat is elő kell hívni,
- a szavakat koherens mondattá kell fűzni,
- ügyelni kell a szavak helyes kiejtésére,
- és a mondat jellegének (kérdés, felkiáltás, kijelentés) megfelelően kell intonálni.
Ez már önmagában is nagyon sok faktor, de a tisztesség kedvéért még hozzá kell tennünk, hogy a beszélgetéseket azért általában egy partnerrel folytatjuk le, dinamikus, aktív módon, azaz:
- oda kell figyelni a másikra, és értelmezni, amit mond,
- arra kell reagálni, amit mondott, és nem arra, amit én elképzelek,
- minimum a rövid távú memóriánkban kell tartani, hogy mi mit szeretnénk mondani, és amit a partnerünk már kinyilvánított az adott témával kapcsolatban,
- és váltogatni kell az egyes témák és gondolatmenetek között.
Ez gyakorlatilag olyan, mintha egy edzésen vennénk részt, csak agyban – nem csoda, hogy az idegen nyelvű társalgások után mentálisan kimerültnek érezzük magunkat.
Léteznek persze olyan eszközök, melyekkel megkönnyíthetjük a saját dolgunkat. Ilyenek például a nyelvi kapcsolóelemek.
Mik azok a nyelvi kapcsolóelemek?
Az anyanyelvünkön összekötő kifejezések százait használjuk, ha szeretnénk koherens viszonyt teremteni az általunk használt szavak között, vagy amikor reagálunk valamire, amit mondanak nekünk.
Ezek jelentik a habarcsot a szavak között, ezek teszik lehetővé, hogy az egyik mondatot befejezzük, a másikat pedig elkezdjük.
Gyakorlatilag folyamatosan nyelvi kapcsolóelemeket használunk:
- hogy témát váltsunk (De most nem ez a lényeg…),
- hogy visszatérjünk a korábbi témára (What was I saying?),
- hogy folytassunk egy már megkezdett gondolatot (As I was saying…),
- hogy több információt osszunk meg egy adott témáról,
- hogy rendszerezzük gondolatainkat (First of all, Secondly…),
- hogy kifejezzük egyetértésünket vagy nem egyetértésünket (Neither do I.),
- hogy ellentmondjunk (I understand where you are coming from…),
- hogy személyes véleményt osszunk meg (As far I am concerned…),
- és általánosítsunk (Generally, …).
Ezen szavak és kifejezések használata nem csak abban segít, hogy jobban szervezzük a beszédünket, de abban is – és talán ez a legnagyobb hasznuk – hogy természetesen és simán hangozzon, amit mondunk. A nem anyanyelvűek ugyanis legtöbbször azt a hibát követik el, hogy folyamatosan akarnak beszélni, és nem tesznek elég „habarcsot” a mondataikba. Ez persze nem csoda, ha mindig csak szókincset és szavakat tanultak (melyek az építőelemek szerepét töltik be), de itt az idő, hogy magasabb szintre lépjünk.
Hogyan tudunk elég kötőelemet a beszédünkbe építeni?
Hadd osszunk meg veled 5 tippet arra, hogy hogyan tegyél elég kötőelemet a mondataidba.
Először is, koncentrálj azokra a kötőelemekre, melyekre azonnal szükséged van
A különböző nyelvekben fellelhető kötőelemek száma hatalmas – százával, ezrével találhatunk belőlük, és a számuk valószínűleg gyarapszik. Az is biztos, hogy a nagyobb nyelvekből átfogó listákra tehetünk szert egy egyszerű kereséssel, de ezúttal a Google nem lesz a barátunk. Az ugyanis, hogy egy többszázas kötőelem-listát átnyálazzunk, elég lélekölő folyamat, de legalább nincs is rá szükség.
Sokkal jobb, ha átgondolod, hogy mondjuk az anyanyelveden mi a 10 leggyakoribb kötőelem, amit használsz, és ezeket fordítod le a célnyelvedre. Ha megvan a 10-es lista, persze meg kell őket tanulni, de 10 kifejezést, ami rád jellemző, garantáltan meg tudsz tanulni, főleg, mert ösztönszerűen is ezeket akarod használni, amikor idegen nyelven szeretnél kommunikálni.
De mutatunk pár példát, hogy jobban értsd, mire gondolunk. Mivel utoljára éppen egy angol anyanyelvű úrnak tanítottunk magyart (ez egy kísérleti projekt), megkértük, hogy gyűjtse össze angolul azt a 10 kifejezést, melyet leggyakrabban használ, és ezeket fordítottuk – nem szó szerint – magyarra. Ő gyakran használja a ’First of all’ (Először is), ill. a ’secondly’ (másodszor) kifejezéseket, hogy logikusan és strukturáltan vezesse fel mondanivalóját. Az ’on the one hand’ (egyrészt) és ’on the other hand’ (másrészt) az általa használt fő kötőelemek, ha ellentétbe szeretni állítani valamit. Jellemző rá, hogy elfelejti, hol is tartott (Where was I?), és vissza kell térnie az adott témához (So). Mivel tapasztalt kommunikátor, szereti összefoglalni azt is, amit mondott, ilyenkor jön az ’In other words’ (más szavakkal). Amikor pedig saját véleményt szeretne nyilvánítani – és mindig szeretne – akkor az ’in this case’ (az én esetemben) és az ’as far as I am concerned’ (ami engem illet) kifejezéseket használja.
Ha új nyelvi kötőelemet tanulsz, jegyezd fel
Ez nem egy bonyolult dolog. Keress egy füzetet, és ha belefutsz egy olyan kapcsolóelembe, amelyről el tudod képzelni, hogy a saját szóhasználatodba illeszd, írd fel. A füzet jelképes, lehet ez a mobilodon a fényképek között vagy az iPadeden egy mappa, a lényeg, hogy ne vesszen el az infó. Ha pedig már felírtál egy kötőelemet, ne csak úgy önmagában írd fel – ahogy a szavaknál is, legyen mellette 2-3 jellemző példa, mely tényleg segíteni fog megjegyezni.
Annak, hogy mi értelme van egy helyen tartani mindent, nagyon egyszerű a magyarázata: ha mindig ugyanahhoz térsz vissza, egy idő után akaratlanul is megtanulod őket, de ha éppen kifogytál az ötletekből egy fogalmazás írása vagy egy Skype-beszélgetés közben, szintén ott a lista.
Tedd őket emlékezetessé
Az emberi agy abban a legjobb, hogy egyes gondolatokat más gondolatokkal fűzzön össze. Ha ez az összefűzés nem működik, akkor nem is tud visszaemlékezni fontos részletekre – pl. szavakra, amikor szükség lenne rájuk.
Biztosnak kell lennünk abban, hogy a kötőelemeink könnyen megjegyezhetőek, így alkotni fogunk köréjük/velük egy hálózatot – képzeld úgy, mintha egy kötőelem-csillagképet készítenél.
Ez megint jóval kevésbé bonyolult, amilyennek hangzik. Mi azt szoktuk ajánlani, hogy minden alkalommal, amikor új kötőelemet írsz el a listába, írd fel azt is, hogy,
- hol voltál, amikor találkoztál vele,
- miről beszéltél,
- az időt és dátumot,
- 2-3 jellemző példamondatot.
Ha esetleg még van valamilyen egyéb megkülönböztető dolog, amit kapcsolni tudsz hozzá, még jobb, de a fenti 4 miatt már jellemzően meg fogod tudni jegyezni őket.
Hogy szemléltessük is a gondolatmenetet: Paul, a magyarul tanuló angol azt a kifejezést, hogy ’Hol is tartottam?’ (Where was I?), 2018. november 6-án tanulta meg, miközben a városi és vidéki élet előnyeiről és hátrányairól beszéltünk.
A beszélgetésből egy részlet:
- Hol is tartottam? Hmm, rendben, vessünk egy pillantást most a vidék nyújtotta szórakozási lehetőségekre. Ami engem illet…
- Where was I? Ah, ok, let’s take a look now at the entertainment possibilities in the coutryside. As far as I am concerned…
Ezt azért tudom, mert én is vezetem, hogy az egyes kliensek mit mikor tanulnak meg, és az ő kötőelem-csillagképeiket. Ez pedig mostanra olyan mértékben fejlesztette a munkamemóriámat, hogy a legtöbb embernél bármikor meg tudom mondani, tanultunk-e egy kifejezést, mikor, mely példamondatokkal stb.
Használd őket élesben
Rendezgetheted a listáidat, amennyit szeretnéd, de az aktív szókincsedbe csak akkor fognak az új kifejezések bekerülni, ha használod is őket, miközben beszélsz és írsz. Ha most kezdted a nyelvi kötőelemekkel való foglalkozást, akkor próbálj meg először rövid, 4-5 mondatos monológokat mondani velük. Ezek olyasmik, mint a korábban említett nyelvi szigetek, csak rövidebbek. Ha egyedül tanulsz otthon, akkor a tükörnek, ha pedig jársz valahova tanulni, akkor nyugodtan hozakodj velük elő az órán is, ha pedig ismersz anyanyelvűt, akkor neki.
A rövid monológok lehetnek bármilyen témájúak, a lényeg, hogy 3-4 nyelvi kötőelemet legalább tartalmazzanak. A hibák miatt se aggódj.
Kombináld a módszereket
Ebben a cikkben már kaptál pár tippet arra, hogy hogyan sajátítsd el sikeresen a nyelvi kötőelemeket, és tedd használatukkal természetessé a beszéded:
- használhatsz általad gyűjtött, de akár az interneten fellelt listákat is;
- az újonnan tanult kifejezéseket gyűjtheted egy füzetben, telefonon, stb.;
- kezelheted őket csillagképszerűen, azaz gyűjthetsz több irányból megkülönböztető infókat melléjük, hiszen a tanulás lényege, hogy kötni tudd őket valamihez;
- valamint gyakorolhatod őket minimonológokkal is.
Azt a szívességet viszont tedd meg magadnak, hogy nem szorítkozol egy kizárólagos módszerre – minél több dolgot kombinálsz a fentiekből, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy több kötőelemet építesz be a beszédedbe. És innen már magát rajzolja a kör: ezáltal kevesebbet akadsz el, de ha mégis elakadsz, tudod, hogyan nyerj időt, hogy ez ne tűnjön fel kifelé; minél többet kommunikálsz folyékolyan, annál magabiztosabb leszel, stb.
Boldog kötőelem-tanulást!