Merre tartanak Európa nyelvei?
A legtöbb nyelv (tetsz)haldoklik, és maguk az anyanyelvi beszélők is egyre rosszabbul beszélik őket. Kegyetlenül egyszerűsítenek, fittyet hánynak a szórendre, a helyesírásra pedig még inkább. Mindemellett egyre egyértelműbb az angol brutális behatása a többi nyelvre: szépen lassan mindenütt megjelennek az angol szavak, melyek kiszorítják a kevésbé univerzális nyelvek szókincsét.
Romló nyelvi színvonal
Egy 2008-as felmérés szerint az emberek két harmada gondolja azt, hogy az anyanyelve rohamos úton romlik. Az okok: a kevés olvasás, az angol szavak nagymértékű átvétele, a chatnyelv és az ifjúsági szleng terjedése. 2010-re ez a szám már 84%-ra növekedett.
Mindeközben heves viták dúlnak ki arról, hogy a nyelvek változnak-e, avagy hanyatlanak. Léteznek nyelvi ’puristák’, akik mindenütt nyelvi hibákat sejtenek, és a nyelvekben állandóan jelenlévő változások iránt tiltakoznak – legtöbbször hiába. És nyilván vannak a megrögzött multikultik, akik akkor is angol szavakat használnak, ha létezik azonos jelentéstartalmú bíró szó az adott nyelvben.
Azt egyik tábor sem sejti, hogy itt az ideje feladni a nyelvekkel kapcsolatos naiv-romantikus elképzeléseket. A lóláb ugyanis egyre jobban kilóg: a legtöbb nyelv a gazdagságát praktikus okokból adja fel, és azért enged meg magának több rugalmasságot, hogy megfeleljen a 21. század kihívásainak.
Rugalmas nyelvek? Mármint?
Azt, hogy az utóbbi időben nagyon gyorsan változnak a nyelvek, senki nem vitatja. Elég, ha belenézünk egy német sorozatba, és hallani fogjuk, hogy hemzseg az angol kifejezésektől. Ugyanezt fogjuk látni, ha elolvasunk egy magyar nyelvű Facebook-bejegyzést: tele lesz angol félrefordításokkal, amelyek aztán, ahogy egyre többet használjuk őket, bele is ivódnak a nyelvbe (az utóbbi 2-3 hónapban 3 helyen is láttam a ’toxikus’ kifejezést mérgező helyett: ’toxikus párkapcsolat/szülők’ – ezek nyilvánvaló angol félrefordítások voltak).
A nyelvhelyesség és a nyelvi gyakorlat még soha nem álltak ilyen távol egymástól, és az ollók egyre csak nyílnak és nyílnak.
Nem értesz egyet? Feltűnt az előbb, hogy ’ollókat’ írtam ’olló’ helyett? Mert magyarul bizony így lett volna helyes. Magyarul ugyanis azt mondjuk, hogy „szép a szemed”, hiszen a ’de szép szemeid vannak”, azaz a páros testrészek/dolgok többesszámba helyezése már egy indo-európai nyelvekből átvett sajátosság.
Erősebb példát is tudunk mutatni, ehhez azonban egy olyan nyelvet kell néznünk, melyben eredetileg is több, logikusabb nyelvtani szerkezet van. Igen, a németről van szó. Az például már viszonylag jól ismert tény, hogy jelenleg a 4 német eset olyan mozgásban van, mint a telefonodon egy applikáció, amikor éppen törölni akarod (szó szerint is). Egyre gyakoribbak az olyan mondatok, hogy „er fährt im Urlaub” (részes eset használata tárgyeset helyett), és az elöljárószavak terjedése is egyértelmű (pl. ’die Justiz in Deutschland’ v. ’das Auto von Philipp’, ahol pedig normál esetben az ’s birtokost használnánk.)
Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni: nem véletlenszerű nyelvtani hibákról, hanem következetesen új formában használt szerkezetekről beszélünk.
A romlás valójában egyszerűsödés
És ez csak a jéghegy csúcsa: az egyszerűsítési tendencia több területet is érint, például a szókincset. Észrevetted, hogy egyre több ige helyett alkalmazzuk a csinál szót? Magyarul pl. a ’fintorog’ helyett sokszor az ’arcot csinál’; németül pl. a ’Tor schießen’ (gólt lő) helyett sokszor ’Tor machen’ (gólt csinál) szerepel.
A tisztánlátás kedvéért: a német nyelvben jóval több példa akad, mint a magyarban, ami nem véletlen, a német ugyanis az utóbbi időben – angol, török és perzsa mintára – bevándorlónyelvként egyszerűsödik.
Az egyszerűsítések motorja ugyanis: a migráció, a számos nyelvek közötti kapcsolódás és a többnyelvűség. Ez utóbbi nem keverendő össze a több anyanyelvvel, legtöbbször arról van ugyanis szó, hogy az illető több nyelven fejezi ugyan jól ki magát, de egy nyelven sem anyanyelvi szinten.
Valóban a migráció a felelős?
Nem győzzük hangsúlyozni, hogy egy nyelv akkor változik, amikor a társadalom változik. Ha az egyiket változtatjuk, esetleg feltartjuk a változását, és megpróbáljuk irányítani azt, akkor a másikkal is ezt tesszük. Legalábbis David Crystal amerikai nyelvész így gondolja, de erre magunktól is rájöhetünk.
Azaz: egy nyelv változásának okaként sok tényező szóba jöhet, de a logikus gondolkodás azt sugallja, hogy pl. a német nyelv a bevándorlás következtében változik ilyen gyorsan. Németországban jelenleg 18 millió bevándorló él (az össznépesség 82 millió körül van), 69 hivatalosan regisztrált nyelvvel. Csak Berlinben 189 náció gyermekei élnek. Az egzotikus idegen nyelvek, a többnyelvűség és az ún. ’migránsnémet’ (Migrantendeutsch, a német nyelv egyszerűbb, elsősorban bevándorlók által beszélt változata) már a mindennapokhoz tartozik. Németország élő nyelvi laboratóriummá vált, mely új nyelveket alkot, méghozzá az irodalmi német nyelvvel párhuzamosan. A ’párhuzamosan’ kifejezés fontos, a változás ugyanis nem az irodalmi nyelv ellen irányul.
Bevándorlás és nyelvváltozás: miért járnak kéz a kézben?
Az intenzív nyelvi kapcsolatok a nyelvek változásának motorjai. 2 ismert nyelvész, Salikoko Mufwene (Chicago) és Harald Haarmann (Helsinki), a Balkánt vagy a kreol nyelvek térségét hozzák fel példaként: a nyelvek intenzív találkozása mindkét területen egyben nyelvi egyszerűsödést is jelentett.
De van ennél sokkal kézenfekvőbb példa, melynél senkinek nem jut eszébe, hogy gyakorlatilag az intenzív nyelvi kapcsolatok következtében egyszerűsödött le a mai, könnyen tanulható szintre: az angol. A nyelvfejlődés szempontjából ugyanis édesmindegy, hogy bevándorlásról, vagy annak kierőszakolt változatáról, a kolonizációról, vagy ha úgy tetszik, a gyarmatosításról beszélünk: a lényeg, hogy intenzív nyelvi kapcsolatokra kerüljön sor. Márpedig, ahogy azt az előző, angol nyelvtörténetről szóló bejegyzésünkben is leírtuk, világnyelvvé az angol a gyarmatosítás következtében vált, azaz akkor egyszerűsödött le ’emészthető’ szintre.
A nyelvek változása valójában jó
Az már sok helyen bizonyításra lelt, hogy a többnyelvűség az embereket nyelvileg kompetensebbé, szellemileg rugalmasabbá teszi, valamint gyorsabb gondolkodást és nagyobb mértékű kulturális nyitottságot, ezáltal gazdasági hasznokat tesz lehetővé. Éppen ezért is támogatják ma nagymértékben a gyermekkori nyelvtanulást: hiszen a politikai, gazdasági és kulturális behatások és hasznok mind ezt támasztják alá.
És, ahogy mondtuk, ahol többnyelvűség van, ott nyelvi egyszerűsődés is van. Ami persze oda-vissza működik: a Németországban élő törökök például nemcsak a német nyelvet, de saját nyelvüket is leegyszerűsítették, ugyanúgy, mint ahogy például az erdélyi magyarok a magyar nyelvet (ha erdélyi magyarral találkozol, érdemes megfigyelni, hogy mennyivel egyszerűbben, kevesebb szóval fejezi ki magát, mint egy magyarországi magyar).
Az ok a gazdaságosság: a nyelvek közötti váltogatás; a több nyelvből adódó nagyobb mennyiségű megjegyzendő szó automatikusan csökkenti a nyelvtani elemek számát. Egyben ez a legerősebb gyökere minden nyelvi változásnak: a mindennapi nyelvet egyszerű és közérthető szintre hozni.
Más jelenségek
A nyelvek egyszerűsödése egyébként egy másik jelenséget is magával hoz, főleg, ha olyan nyelvekről beszélünk, melyek a filozófia-tudományok-irodalom terén is nagy jelentőséggel bírnak (mint például a német vagy a francia). Ezeknél ugyanis az írott nyelv jellemzően megtartja nyelvtani gazdagságát, hiszen erre a funkcióra továbbra is az eredeti formájában áll fenn az igény, és csak a beszélt nyelvi változat egyszerűsödik – a mindennapi kommunikációhoz ugyanis erre van szükség.
Az angol erre is jó példa: a könyvek és irodalom megértéséhez még egy anyanyelvűnek is szótár kell, az újságírásnak speciális nyelvezete van, míg a beszélt angol jellemzően rém egyszerű. A jelenség az angol mellett az orosz és cseh nyelvekben is megfigyelhető.
Mindennek ára van
A nyelvi egyszerűsödésnek, csakúgy, mint mindennek, ára van. A nyelvtani szerkezetek nem véletlenül tartották magukat fenn sok száz éven keresztül: ha ezekből lejjebb adunk, akkor – bár kevesebb nyelvtani elem lesz – jóval több elöljárószót kell használnunk, és a mondatszerkezetek is szigorúbbak lesznek.
Megint csak az angol példáját hoznám: sok esetben logikus szerkezetek vesznek ki a nyelvből, sok jelenségre nem találunk magyarázatot, a hiányzó nyelvtanokat (eseteket) pedig a szórend pótolja. Ez pedig azt jelenti, hogy az adott nyelv nem feltétlenül válik egyenletesen könnyebben tanulhatóvá, hanem bizonyos szinteken (alap- és középfokon) könnyebb lesz, míg más szinteken (felső- vagy mesterfok) nehezebb. Természetesen, ha a célt nézzük, még így is megéri, hiszen a többség nem akar mesterfokú nyelvvizsgát tenni.
Egy szónak is száz a vége: a nyelvek folyamatosan változnak, ami ma még hibának tűnhet, azt holnap már tolerálhatjuk, holnapután pedig utánozni is fogjuk. Ne vezessük félre magunkat azzal, hogy ezt a változást csak a nyelvtannácik szemszögéből nézzük, vegyük figyelembe a gazdasági és társadalmi szempontokat is. Azaz: legyünk figyelemmel a változásokra, és hívjuk fel mások figyelmét is ezekre, de azt is nézzük, hogy hosszabb távon, globális szempontból mi a jobb. Mert „A ma elkövetett rendszerszintű hibák nagy valószínűséggel a holnap új szabályai.” (Rudi Keller)