Tegnap, amikor lefolytattuk a kiki-bouba szavazást, nagy valószínűséggel azt gondoltad, hogy ebből valami poén fog kikerekedni, de legalábbis, hogy egy új intergalaktikus nyelv kidolgozásán vagyunk. Sajnos, el kell keserítsünk: itt egy véresen komoly nyelvtudományi tényről van szó, ami ha nem is intergalaktikus, azért univerzális, az egész emberi fajra és összes nyelvére jellemző.
A bouba-kiki háttere
Jöjjön először a leleplezés része: a ‘bouba-kiki’ szópáros valóban nem létezik, semmilyen nyelvben, ezzel együtt előre tudtuk, hogy a többség a ‘bouba’ szót az amőbaszerű, a ‘kiki’ szót a csillag alakú ábrával fogja összepárosítani. Ez az ún. bouba-kiki hatás, melyre többször, több formában is rámértek, először 1947-ben, utoljára – hivatalosan és reprezentatívan – 2001-ben. A kísérlet elvégzői szerint az emberek 98%-a párosítja a ‘bouba’ szó hangjait kerekebb, a ‘kiki’ szó hangjait pedig szögletesebb formákkal (a ‘bouba’ szó kiejtésénél a szánk kerekebb, a ‘kiki’ szó kiejtésénél szögletesebb alakot formál) – nálunk ez az arány 94, ill. 6% volt, de bele kell kalkulálni, hogy a magyar nyelvben a bouba szó a bombával kapcsolható össze, amitől az ember könnyedén láthat csillagokat.
A jelenség mindenkire jellemző, és független attól, hogy hol élünk (legyen az egy zsúfolt indiai nagyváros, az utolsó kutatásnak helyt adó kaliforniai kampusz vagy éppen Magyarország), független az általunk beszélt nyelvtől, kulturális közegtől, nemtől, és még az életkortól is: a 2 évnél alig időbebb gyerekek is a fent leírtaknak megfelelően döntenek, akiknek koruknál fogva még nagyon kevés fogalmuk lehet a nyelvi mintázatokról.
A következtetések
Biztosan gondolkodtál már olyan dolgokon, hogy a házat miért háznak hívjuk, és biztosan mondta már valaki, hogy csak, azaz elvileg ezek önkényesen dőlnek el a nyelvekben. A ‘bouba-kiki’ hatás lényegében ezt az elméletet dönti meg: azaz az agyunk bizonyos hangsorokat bizonyítottan összekapcsol bizonyos jelentésekkel (főleg a magánhangzók alapján), nyelvektől függetlenül, így bátran kimondhatjuk, hogy nyelvi képességeink neurolingvisztikailag (itt kb. genetikailag) is meghatározottak.
Azaz bizonyos szavak jelentésére magunktól ráérzünk – gyakorlatilag nem véletlen, hogy a házat éppen háznak hívjuk, és az sem, hogy jobban hasonlít mondjuk a német, a magyar nyelvvel elvileg semmilyen rokonságot nem mutató német ‘Haus’ szóra, mint a finn, elvileg rokon ‘kutá’-ra (vagy legalább annyira). Vagy egy másik példa: Molly szerinted is testesebb, mint Kate, sőt, Kate határozottabb, Molly pedig könnyebben barátkozós típus? Bár a keresztneveket általában jól átgondoltan adjuk, a megérzéseid helyesek, a hangsor kiejtése alapján valóban így lenne.
Hogyan vehetjük ennek hasznát?
A jelenség a nyelvtanulásnál már így is rengeteg segítséget fog nekünk nyújtani: levonhatjuk azt a következtetést, hogy az (emberi) nyelvek esetében mindig lesznek szabályszerűségek, melyek a kiejtés alapján dőlnek el, és amelyekben bátran hagyatkozhatunk a megérzéseinkre. A bátran alatt azt értem, hogy menjünk kicsit tovább a hangutánzó szavaknál (upsz, swoosh stb.), melyekről garantáltan tudjuk, hogy ilyenek!
- Ugye, hogy arról az angol szóról, hogy ‘diminutive’, te is érzed, hogy nagyon kicsit jelent, míg arról, hogy ‘enormous’, azt, hogy hatalmas? Ha nem is érzed, ha egymás mellé rakod őket, mint a kiki-bouba párost, minden bizonnyal egyetértesz, még akkor is, ha nem beszélsz angolul. Ez fordítva is működik, azaz vicces lehet, ha meg akarod tréfálni egy nem magyar anyanyelvű, magyarul nem beszélő ismerősöd: írd fel neki azt a két szót, hogy ‘aprócska’ és ‘hatalmas’, majd árulj el neki annyit, hogy két méretet meghatározó melléknévről van szó. Ahogy kiejted őket, meg fogod látni, hogy tudja a jelentésüket!
- A kiki-bouba jelenség tudomásul vétele segíthet szócsoportok felállításában, melyeket így egyszerűbb lesz megjegyezni. ‘Gl’- el kezdődő szavak? Valószínűleg közük lesz a fényhez és csillogáshoz. Ismered angolul a glisten (ragyog), gleam (csillog), glow (izzik), glam (emberileg ragyog, elbűvöl), glass (üveg, azaz átlátszik rajta a fény) szavakat? Láttál már glóriát viselő angyalról képeket? Vagy nézzük a német Kno- és Knö- kezdetű szavakat. Ugye, hogy mindegyik kicsi és kerek? Knoblauch (fokhagyma), Knödel (gombóc), Knopf (gomb), Knospe (növény bimbója) és Knoten (csomó, pl. kötélen) – már érzed is őket a markodban, nemde?
Átvitt értelmek
Érdemes a kiki-bouba hatás biológiai magyarázatát is megvizsgálni: a formák és a hangok összepárosításában az érzékelésért felelős agyi központok találkozásánál lévő területnek, az anguláris gyrusnak van szerepe. A szóban forgó agyterület felelős tehát azért, hogy a hangokat az érzésekkel, a képeket szimbólumokkal hozza össze, és itt keresendő a metaforák létrehozásának készsége is. Azaz ha azt mondod, hogy “ütős poén”, akkor ezt a képet az anguláris gyrusod segítségével hoztad létre, és vélhetőleg a “karcos bor” sem karcolta fel a torkod. Ha ez a központunk sérül, akkor, bár valószínűleg továbbra is tökéletesen fogjuk beszélni az eddig beszélt nyelveket, metaforákat nem fogunk többé tudni létrehozni, és megérteni sem.
Márpedig a metaforák és átvitt értelmű jelentések a kommunikáció alapvető részei, és bizonyos nyelvi szintek fölött (középfok felett biztosan) el is vártak. Azaz ha “élénk” fantáziával rendelkezel, és könnyen vonsz le bizonyos következtetéseket (“a gyerek már megint rossz jegyet kapott, biztosan túl sokat lóg az internetekben”, vagy “a férjem egy kopasz nővel csal meg, mert nincs egy hajszál sem az ingén”), akkor igen fejlett az anguláris gyrusod, amitől valószínűleg magasabb szinten is fejezed ki magad. És ezáltal sokkal fogékonyabb vagy a nyelvi coachingra, amely igen nagy mértékben épít erre a készségedre 🙂
